A MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSÁNAK KEZDETEI

Először 1768-ban tettek javaslatot a magyar közjogi tanszék felállítására, a kari oktatás 1775-ös reformjában (a Planumban) pedig már szerepelt a magyar közjog előadásának vázlata is.[1]

Az egyetem áthelyezésével párhuzamosan az uralkodó kinevezte a magyar közjog első tanárát, Petrovics Józsefet, aki 1782-ig töltötte be a katedrát, őt követte Demjén Antal, aki a magyar közjog előadásainak betiltásáig, 1784-ig tanította a tárgyat. Petrovics 1790-ben tette közzé Introductio in ius publicum Regni Hungariae című jegyzetét.

Az első, a közjogot szisztematikusan tárgyaló és fél évszázadon keresztül használatos tankönyv – amely 1791-ben, Bécsben latinul, később németül jelent meg – Ürményi József nevéhez fűződik.[2]

A magyar közjog rendszeresebb oktatása a tanrend részeként a reformkorban kezdődött meg az Egyetem jogi karán.[3] A reformkor idején még éberebb a cenzúra figyelme, az 1840-es években nem engedélyezték sem a tankönyvírásra felkért Cziráky Antal, sem Virozsil Antal közjogi tankönyveinek megjelenését. Az eredetileg latinul írt munkák később, 1861-ben magyarul is megjelentek. Az egyetem elnöki posztját is betöltő kiváló jogtudós és országbíró Cziráky munkája a magyar történeti közjog klasszikus összefoglalása, művét később többen kivonatolták.

A történelmi magyar közjog oktatása az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követően a provizórium korában, 1860-ban folytatódhatott magyar nyelven. Récsi Emil 1861-ben magyarul megjelent munkája (Magyarország közjoga) az első kísérlet arra, hogy a történeti alkotmányt az 1848-as törvényekkel kiegészítve és összeegyeztetve mutassa be. Részletesen ismerteti például az 1848-as országgyűlési házszabályokat, szól a parlamentarizmusról, a miniszteri felelősségről.[4]

Cziráky, Virozsil és Récsi közjogát együtt tekinthetjük a történeti, leíró magyar közjog megkésett összefoglalásainak. 1848 közjogi változásaihoz, a polgári alkotmányosság klasszikus alapelveihez képest – amit maguk a szerzők is érzékeltek – már megjelenésükkor is jogtörténeti szemléletű könyvekként születtek meg.

A korszakban a magyar közjogot oktató tanárok közül kiemelhető a természetjogot és a magyar közjogot is oktató, már említett Virozsil Antal (rövid megszakítással 1832-1862 között), aki a jogbölcseleti területen is jelentőset alkotott, továbbá a Kar dékáni és az Egyetem rektori tisztségét is betöltötte.[5] Virozsil Antal (ideiglenes) nyugdíjazását követően, 1848-ban Pauler Tivadart nevezte ki Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a természetjog és a magyar közjog tanárává, aki később az „észjog és a büntetőjog tanáraként” működött az egyetemen. Jelentős érdeme, hogy a magyar nyelvű oktatás szükségességét képviselte (szemben többek között a német nyelvű oktatáshoz ragaszkodó Virozsil Antallal). Pauler Tivadar az észjogi iskola kiemelkedő képviselője, dékán, rektor, az MTA tagja, továbbá vallás- és közoktatási, valamint igazságügyi miniszter is volt.[6] Kautz Gyula 1863-1867 között volt a közjog és a közigazgatási jog tanára, később a közgazdaságtant és pénzügytant tanította. A korszerű magyar közgazdaságtan első jelentős képviselője dékán, rektor és az MTA tagja is volt.[7]

 

1869-1948

1869 óta a magyar közjognak és a közigazgatási jognak önálló tanszéke van karunkon. A magyar közjogot is oktató professzorok előadói voltak más tantárgyaknak, így mindenekelőtt a közigazgatási és pénzügyi jognak is. Az új közjogi és közigazgatási jogi tanszéken Lechner Ágoston kezdte meg tanári működését (1869-1901), aki később a Kar dékáni és az Egyetem rektori tisztséget is betöltötte. Kmetty Károly hosszú időn keresztül volt a közjog és a közigazgatási jog tanára (1896-1929), aki közjogi tárgyú egyetemi tankönyvet is közreadott (A magyar közjog alapintézményei, 1902).[8] 1874-ben alkotmányi és közigazgatási politika tanszék is létesült a Karon, amelynek első tanára Szilágyi Dezső lett,[9] aki később a büntetőjogot is tanította, igazságügyi miniszter és az MTA tagja is volt.

A századforduló időszakából nagy jelentőségű az alkotmányi és közigazgatási politika tanszéken 1892-től oktató Concha Győző, valamint a közjogi és közigazgatási jogi tanszék professzoraként 1912-től működő Nagy Ernő munkássága. Concha Győző 1892-1928 között volt a politika nagy hatású tanára, akinek tudományos munkássága természetesen kiterjedt az alkotmányjog-tudományra is.[10] Ezen a területen a történeti jogi iskola képviselőjeként adott közre államelméleti munkákat (Politika, 1895), továbbá részletesen foglalkozott a hatalommegosztás kérdésével is. A Kar dékáni tisztségét is betöltötte, az MTA tagja volt. Nagy Ernő 1912-1921 között volt a közjog és a közigazgatási jog tanára a Karon. Jelentős szerepe volt az alkotmányjog-tudományra korábban jellemző történeti jogi szemlélet meghaladásában (részben Concha Győzővel vitatkozva). Az egyes jogintézmények analitikus felfogására építő, a jelenkori alkotmányelméletben is jelentős szerepet játszó jogdogmatikai megközelítést képviselte, már korai munkáiban is (Magyarország közjoga. Államjog. 1887).[11] Nagy Ernő az MTA tagja volt.

1922-1945 között Tomcsányi Móric volt a közjog és a közigazgatási jog professzora a Karon, aki a közjogi provizórium időszakában új tankönyvet adott ki (Magyar közjog, Alkotmányjog, 1926). Tomcsányi Móric a közjogi dogmatikai szemléletet képviselte, hangsúlyozta továbbá az alapjogok alanyi jogi jellegét. A Kar dékánja, az MTA tagja volt.[12] Erre az időszakra esik a közigazgatási jogi terület fokozatos szervezeti önállósodása, Magyary Zoltán 1930-as professzori kinevezésével. Tomcsányi Móric utódaként 1945-1949 között a közjog tanáraként működött a Karon Molnár Kálmán, akit oktatási tevékenységében Sárffy Andor, Tomcsányi Vilmos Pál és Beér János segítették. Molnár Kálmán az MTA tagja volt, aki kritikai éllel mutatott rá a közjogi provizórium időszakának ellentmondásaira, a „látszatalkotmányosságra”.[13]Az új politikai rendszerben a Kar több más professzorához hasonlóan, politikai okból mozdították el állásból.[14]

 

1948-1989

Beér János 1948-as egyetemi tanári kinevezésével és tanszékvezetői megbízásával (1948-1966) az akkor államjoginak nevezett tanszéken is kezdetét vette a tanszéki struktúra átalakítása (ami természetesen a Kar egészére jellemző volt), ennek megfelelően a tanszék már nem egy professzorhoz kötődik (Lehrstuhl), hanem oktatási szervezeti egységként működik. A tanszék személyi állománya ebben az időszakban bővült, Csizmadia Andor és Pikler Kornél hosszabb, László Gábor, Gyulai Lajos, Pecze Ferenc és Ádám Antal rövidebb ideig oktattak a tanszéken. Beér János 1951-ben jelentette meg az alapvetően leíró szemléletű egyetemi tankönyvét (Magyar alkotmányjog). Ellentmondásos politikai szerepvállalása (részvétele többek között az 1949-es, államszocialista alkotmány kidolgozásában) mellett Beér János a kari közéletben is aktív szerepet vállalt, 1952-1953 között a Kar dékáni tisztségét is betöltötte.

1960-ban, ugyancsak Beér szerkesztésében jelent meg a Magyar államjog című egyetemi tankönyv. A Beér János, Kovács István és Szamel Lajos által írt államjogi tankönyv, amely négy kiadást ért meg, másfél évtizeden keresztül az államjogi oktatás alapja volt a magyar jogi felsőoktatásban. A tankönyv ideológiai funkciója egyértelmű és nyíltan vállalt, ugyanakkor azzal, hogy párhuzamosan bemutatta a „burzsoá állami intézményeket” is, bizonyos összehasonlításra adott alapot

Az ötvenes évek második felétől kezdődően az elinduló tudományos diákköri munka támogatásában, a tudományos utánpótlás folyamatos biztosításában, később pedig a tudományos kutatómunka intenzitásában is jelentősen megerősödött a tanszék. 1951-ben kezdte meg oktatói munkáját a tanszéken tanársegédként Schmidt Péter, 1952-ben pedig Takács Imre. Takács Imre egyetemi tanár 1966-1971, 1977-1980 és 1990-1991 között volt a tanszék vezetője, 1973-1976 között a Kar dékáni tisztségét is betöltötte. Schmidt Péter egyetemi tanár 1971-1977 és 1980-1990 között vezette a tanszéket, 1980-1983 között pedig a Kar dékánja volt. Ebben az időszakában alakult meg a Bibó István Szakkollégium, amelynek megalakításában, támogatásában meghatározó szerepet játszott. Szerkesztésében jelent az új egyetemi jegyzet (Magyar alkotmányjog, 1973), amely a tételes jog ismertetése mellett már az alkotmányjogi szemléletmód erősítésére és az állampolgári jogokra is nagy hangsúlyt helyezett.[15] 1990-1996 között Schmidt Péter az első Alkotmánybíróság tagja volt.

1966-ban Sári János (a tanszék későbbi professzora, professor emeritusa és az MTA doktora), 1967-től pedig Bajáki Veronika és Fürész Klára (egyetemi docensként a tanszék későbbi vezetője) csatlakozott a tanszékhez. 1976-ban Kukorelli István, 1989-ben pedig Dezső Márta kezdte meg oktatói munkáját a tanszéken, később mindketten professzori kinevezést és tanszékvezetői megbízást kaptak. A tanszék személyi állományának növekedése a kollégák kutatóintézeti hátterének, gyakorlati tapasztalatának is köszönhetően lehetőséget biztosított a korszerű tudományos kutatómunka folytatására, a fokozatos és folyamatos elmozdulásra az államszocialista struktúra leíró szemléletétől a demokratikus képviselet, a korlátozott államhatalom és az alkotmányos alapelvek elemzése irányában. A rendszerváltozás előtti időszakban rövidebb ideig a tanszéken dolgozott Váradi Vilmos, Pokol Béla és Szalay Péter.

A tanszék személyi és tudományos kapacitása az 1989/1990-es rendszerváltozás folyamatában és a demokratikus, jogállami alkotmányos struktúra kialakításában is nagymértékben hasznosult. Kukorelli István (ebben az időszakban a Kar dékánhelyettese) a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások aktív résztvevője volt, csakúgy, mint Somogyvári István, a Kar későbbi címzetes egyetemi tanára. Dezső Márta szakértőként az új, demokratikus választójogi törvények előkészítését segítette. 1995-1998 között Dezső Márta, Kukorelli István és Sári János szakértőként segítették az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő bizottságának munkáját.

 

1990-TŐL NAPJAINKIG

1990 óta a tanszék Alkotmányi Tanszék néven működik. 1991-1999 között Kukorelli István volt a tanszék vezetője. Ebben az időszakban csatlakozott az oktatói közösséghez Szemerei Péter, aki rövidebb, és Papp Imre, aki hosszabb ideig volt a tanszék oktatója. Erre az időszakra esik a tananyag teljes megújítása: Kukorelli István szerkesztésében jelent meg a tanszék oktatói közössége által jegyzett, a jogászképzésben használt  tankönyv (Alkotmánytan, 1992), amely először foglalta össze részletesen és tárgyalta kritikai, értékelő szemléletben Magyarország rendszerváltozás utáni alkotmányos struktúráját. A később Nívódíjjal is elismert és többször átdolgozott tankönyvet megjelenése után évekig használták más jogi karok is a jogászképzésben. Kukorelli István 1994-1999 között az Országos Választási Bizottság tagja, 1997-től elnöke volt. 1999-ben hatpárti konszenzussal alkotmánybíróvá választották, 2008-ig volt az Alkotmánybíróság tagja. Az MTA doktora, 2011 és 2016 között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának elnöki tisztségét töltötte be, 2000 és 2016 között a Kar Habilitációs Bizottságának, 2014-2022 között pedig a kari Doktori Iskola elnöke volt. A 2013-2016közötti időszakban ismét az Alkotmányjogi Tanszék vezetője volt. Vezetése alatt vált a tanszék valódi, autonóm és aktív szakmai és közösségi műhellyé, e hagyomány a mai napig meghatározó jelentőségű a tanszék életében. 2022 óta professor emeritus.

1999-2006 között Fürész Klára egyetemi docens látta el a tanszékvezetői feladatokat, aki hosszú időn keresztül (1992-2008) dékánhelyettesként a kari vezetés munkájában is aktívan részt vett, továbbá a Fővárosi Választási Bizottság elnökeként is tevékenykedett. Ebben az időszakban jelent meg a jogászképzésben használt, Sári János egyetemi tanár által jegyzett második egyetemi tankönyv (Alapjogok, 2000). Fürész Klára 2010-ben vonult nyugállományba. 2006-2013 között Dezső Márta volt az Alkotmányjogi Tanszék vezetője. Ebben az időszakban kezdődőtt meg az alkotmányjog oktatásának módszertani megújítása, az esetjogi szemléletre, valamint a tételes ismeretek mellett az érvelési, probléma- és jogesetmegoldási készségekre helyezve a hangsúlyt az oktatás és az értékelés során. 2007-ben jelent meg az Alkotmánytanátdolgozott kiadása, 2008-ban pedig az Alapjogok új kiadása, amelyben Sári János mellett társszerzőként Somody Bernadette is közreműködött. Dezső Márta a Kar dékánhelyetteseként (1999-2010) aktív szerepet játszott a Kar nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében és az Erasmus program elindításában. Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a tanszéki kollégák kutatási és publikációs tevékenysége a nemzetközi térben is jelen legyen, továbbá az idegen nyelvű kurzusok rendszeresen jelenjenek meg a tanszék oktatási kínálatában. Dezső Márta részére az ELTE Szenátusa 2013-ban professor emerita címet adományozott.

Ezekben az időszakokban Borók György, Kovács Tamás és Rónay Zoltán, később pedig Dojcsák Dalma rövidebb, Chronowski Nóra és Vincze Attila hosszabb ideig voltak a tanszék oktatói. Chronowski Nóra habilitált egyetemi docens 2016-2018 között vezette is az Alkotmányjogi Tanszéket. Később Lukonits Ádám és Szentgáli-Tóth Boldizsár rövidebb ideig a oktatóként, kutatóként dolgoztak a tanszéken. Pásztor Emese, Milánkovich András és Burján Evelin oktatóként éveken keresztül aktív, alakító részesei voltak az oktatásnak és a tananyagfejlesztésnek.

Az Alkotmányjogi Tanszék főállású és részmunkaidős oktatói jelenleg Benkő Orsolya, Bodnár Eszter, Gárdos-Orosz Fruzsina, Kiss Balázs, Kollarics Flóra, Lápossy Attila, Mécs János, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, Somody Bernadette és Vissy Beatrix, professor emeritusként pedig Kukorelli István. A tanszék személyi összetétele lehetővé teszi a magas színvonalú oktatást és a nemzetközi mércével is mérhető kutatómunkát, amelyek során a gyakorlati tapaszalatok is nagymértékben hasznosulnak. A tanszéki műhelymunkához aktívan kapcsolódnak a tanszék megbízott, külsős oktatói, saját szakterületük elismert képviselői. A tanszék vezetője 2021 óta Pozsár-Szentmiklósy Zoltán habilitált egyetemi docens, aki korábban a Bibó István Szakkollégium igazgatója (2008-2012), az Országos Választási Bizottság választott tagja (2010-2013) és a hallgatói ügyek rektori biztosa volt az Egyetemen (2013-2018). 2018-ban jelent meg az Alkotmányjogi Tanszék korábbi és jelenlegi oktatói közössége által jegyzett, a jogászképzésben használt új tankönyvcsomag, az Alkotmányos tanok I-II. (Bodnár Eszter és Pozsár-Szentmiklósy Zoltán szerkesztésében), valamint az Alapjogi tanok I-II. (Somody Bernadette szerkesztésében). A tankönyvek (amelyek második kiadása 2021-ben jelent meg) aktívan támogatják a jogászképzésben alkalmazott, esetjogi szemléletű oktatási és értékelési módszert.

A tanszékhez kapcsolódó tudományos diákköri munka az elmúlt évtizedekben folyamatosan aktív és kiemelkedően eredményes volt. Számos elismert elméleti és gyakorlati szakember volt korábban a diákkör aktív tagja, a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri konferenciákon a diákkör tagjai rendszeresen díjazásban részesülnek. A diákkör tagjai aktívan részt vesznek és eredményesen szerepelnek továbbá a hazai és nemzetközi esetmegoldó- és szimulációs, valamint perbedszédmondó versenyeken. A tanszék hagyományosan aktív és elkötelezett más tehetséggondozási formák, különösen a szakkollégiumi munka támogatásában.

A doktori képzés hosszú ideje rendkívül fontos szerepet játszik az Alkotmányjogi Tanszék, mint műhely életében. A doktoranduszok rendszeres kutatásmódszertani támogatást, személyes mentorálást kapnak, aktívan bekapcsolódnak továbbá a tanszéken zajló oktatás- és tudományszervezési, tananyagfejlesztési és oktatási tevékenységbe, valamint a hazai és nemzetközi kutatási programokba. A tanszéki műhely rendszeres szakmai fórumot biztosít a doktori képzéshez kapcsolódó munkák, továbbá a műhely tagjai kutatási eredményeinek megvitatása, értékelése számára.

Az Alkotmányjogi Tanszék oktatói részt vesznek a kari közéletben, továbbá tagjai és tisztségviselői hazai és nemzetközi szakmai szervezeteknek. Vendégoktatóként vagy kutatóként rendszeresen vesznek részt külföldi, elismert felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek munkájában. A műhely tagjai aktív hazai és nemzetközi publikációs,  tudományszervezési tevékenységet folytatnak, részesei továbbá hazai és nemzetközi oktatási, tudományos együttműködéseknek. A tanszék rendszeres befogadóhelye támogatott kutatási projekteknek, hazai és nemzetközi szakmai konferenciák szervezője.

 

(Kiss Balázs munkájának felhasználásával írta Pozsár-Szentmiklósy Zoltán. Lektorálta Kukorelli István)