A MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSÁNAK KEZDETEI

Először 1768-ban tettek javaslatot a magyar közjogi tanszék felállítására, a kari oktatás 1775-ös reformjában (a Planumban) pedig már szerepelt a magyar közjog előadásának vázlata is.[1]

Az egyetem áthelyezésével párhuzamosan az uralkodó kinevezte a magyar közjog első tanárát, Petrovics Józsefet, aki 1782-ig töltötte be a katedrát, őt követte Demjén Antal, aki a magyar közjog előadásainak betiltásáig, 1784-ig tanította a tárgyat. Petrovics 1790-ben tette közzé Introductio in ius publicum Regni Hungariae című jegyzetét.

Az első, a közjogot szisztematikusan tárgyaló és fél évszázadon keresztül használatos tankönyv – amely 1791-ben, Bécsben latinul, később németül jelent meg – Ürményi József nevéhez fűződik.[2]

A magyar közjog rendszeresebb oktatása a tanrend részeként a reformkorban kezdődött meg az Egyetem jogi karán.[3] A reformkor idején még éberebb a cenzúra figyelme, az 1840-es években nem engedélyezték sem a tankönyvírásra felkért Cziráky Antal, sem Virozsil Antal közjogi tankönyveinek megjelenését. Az eredetileg latinul írt munkák később, 1861-ben magyarul is megjelentek. Az egyetem elnöki posztját is betöltő kiváló jogtudós és országbíró Cziráky munkája a magyar történeti közjog klasszikus összefoglalása, művét később többen kivonatolták.

A történelmi magyar közjog oktatása az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követően a provizórium korában, 1860-ban folytatódhatott magyar nyelven. Récsi Emil 1861-ben magyarul megjelent munkája (Magyarország közjoga) az első kísérlet arra, hogy a történeti alkotmányt az 1848-as törvényekkel kiegészítve és összeegyeztetve mutassa be. Részletesen ismerteti például az 1848-as országgyűlési házszabályokat, szól a parlamentarizmusról, a miniszteri felelősségről.[4]

Cziráky, Virozsil és Récsi közjogát együtt tekinthetjük a történeti, leíró magyar közjog megkésett összefoglalásainak. 1848 közjogi változásaihoz, a polgári alkotmányosság klasszikus alapelveihez képest – amit maguk a szerzők is érzékeltek – már megjelenésükkor is jogtörténeti szemléletű könyvekként születtek meg.

A korszakban a magyar közjogot oktató tanárok közül kiemelhető a természetjogot és a magyar közjogot is oktató, már említett Virozsil Antal (rövid megszakítással 1832-1862 között), aki a jogbölcseleti területen is jelentőset alkotott, továbbá a Kar dékáni és az Egyetem rektori tisztségét is betöltötte.[5] Virozsil Antal (ideiglenes) nyugdíjazását követően, 1848-ban Pauler Tivadart nevezte ki Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a természetjog és a magyar közjog tanárává, aki később az „észjog és a büntetőjog tanáraként” működött az egyetemen. Jelentős érdeme, hogy a magyar nyelvű oktatás szükségességét képviselte (szemben többek között a német nyelvű oktatáshoz ragaszkodó Virozsil Antallal). Pauler Tivadar az észjogi iskola kiemelkedő képviselője, dékán, rektor, az MTA tagja, továbbá vallás- és közoktatási, valamint igazságügyi miniszter is volt.[6] Kautz Gyula 1863-1867 között volt a közjog és a közigazgatási jog tanára, később a közgazdaságtant és pénzügytant tanította. A korszerű magyar közgazdaságtan első jelentős képviselője dékán, rektor és az MTA tagja is volt.[7]

1869-1948

1869 óta a magyar közjognak és a közigazgatási jognak önálló tanszéke van karunkon. A magyar közjogot is oktató professzorok előadói voltak más tantárgyaknak, így mindenekelőtt a közigazgatási és pénzügyi jognak is. Az új közjogi és közigazgatási jogi tanszéken Lechner Ágoston kezdte meg tanári működését (1869-1901), aki később a Kar dékáni és az Egyetem rektori tisztséget is betöltötte. Kmetty Károly hosszú időn keresztül volt a közjog és a közigazgatási jog tanára (1896-1929), aki közjogi tárgyú egyetemi tankönyvet is közreadott (A magyar közjog alapintézményei, 1902).[8] 1874-ben alkotmányi és közigazgatási politika tanszék is létesült a Karon, amelynek első tanára Szilágyi Dezső lett,[9] aki később a büntetőjogot is tanította, igazságügyi miniszter és az MTA tagja is volt.

A századforduló időszakából nagy jelentőségű az alkotmányi és közigazgatási politika tanszéken 1892-től oktató Concha Győző, valamint a közjogi és közigazgatási jogi tanszék professzoraként 1912-től működő Nagy Ernő munkássága. Concha Győző 1892-1928 között volt a politika nagy hatású tanára, akinek tudományos munkássága természetesen kiterjedt az alkotmányjog-tudományra is.[10] Ezen a területen a történeti jogi iskola képviselőjeként adott közre államelméleti munkákat (Politika, 1895), továbbá részletesen foglalkozott a hatalommegosztás kérdésével is. A Kar dékáni tisztségét is betöltötte, az MTA tagja volt. Nagy Ernő 1912-1921 között volt a közjog és a közigazgatási jog tanára a Karon. Jelentős szerepe volt az alkotmányjog-tudományra korábban jellemző történeti jogi szemlélet meghaladásában (részben Concha Győzővel vitatkozva). Az egyes jogintézmények analitikus felfogására építő, a jelenkori alkotmányelméletben is jelentős szerepet játszó jogdogmatikai megközelítést képviselte, már korai munkáiban is (Magyarország közjoga. Államjog. 1887).[11] Nagy Ernő az MTA tagja volt.

1922-1945 között Tomcsányi Móric volt a közjog és a közigazgatási jog professzora a Karon, aki a közjogi provizórium időszakában új tankönyvet adott ki (Magyar közjog, Alkotmányjog, 1926). Tomcsányi Móric a közjogi dogmatikai szemléletet képviselte, hangsúlyozta továbbá az alapjogok alanyi jogi jellegét. A Kar dékánja, az MTA tagja volt.[12] Erre az időszakra esik a közigazgatási jogi terület fokozatos szervezeti önállósodása, Magyary Zoltán 1930-as professzori kinevezésével. Tomcsányi Móric utódaként 1945-1949 között a közjog tanáraként működött a Karon Molnár Kálmán, akit oktatási tevékenységében Sárffy Andor, Tomcsányi Vilmos Pál és Beér János segítették. Molnár Kálmán az MTA tagja volt, aki kritikai éllel mutatott rá a közjogi provizórium időszakának ellentmondásaira, a „látszatalkotmányosságra”.[13]Az új politikai rendszerben a Kar több más professzorához hasonlóan, politikai okból mozdították el állásból.[14]

1948-1989

Beér János 1948-as egyetemi tanári kinevezésével és tanszékvezetői megbízásával (1948-1966) az akkor államjoginak nevezett tanszéken is kezdetét vette a tanszéki struktúra átalakítása (ami természetesen a Kar egészére jellemző volt), ennek megfelelően a tanszék már nem egy professzorhoz kötődik (Lehrstuhl), hanem oktatási szervezeti egységként működik. A tanszék személyi állománya ebben az időszakban bővült, Csizmadia Andor és Pikler Kornél hosszabb, László Gábor, Gyulai Lajos, Pecze Ferenc és Ádám Antal rövidebb ideig oktattak a tanszéken. Beér János 1951-ben jelentette meg az alapvetően leíró szemléletű egyetemi tankönyvét (Magyar alkotmányjog). Ellentmondásos politikai szerepvállalása (részvétele többek között az 1949-es, államszocialista alkotmány kidolgozásában) mellett Beér János a kari közéletben is aktív szerepet vállalt, 1952-1953 között a Kar dékáni tisztségét is betöltötte.

1960-ban, ugyancsak Beér szerkesztésében jelent meg a Magyar államjog című egyetemi tankönyv. A Beér János, Kovács István és Szamel Lajos által írt államjogi tankönyv, amely négy kiadást ért meg, másfél évtizeden keresztül az államjogi oktatás alapja volt a magyar jogi felsőoktatásban. A tankönyv ideológiai funkciója egyértelmű és nyíltan vállalt, ugyanakkor azzal, hogy párhuzamosan bemutatta a „burzsoá állami intézményeket” is, bizonyos összehasonlításra adott alapot

Az ötvenes évek második felétől kezdődően az elinduló tudományos diákköri munka támogatásában, a tudományos utánpótlás folyamatos biztosításában, később pedig a tudományos kutatómunka intenzitásában is jelentősen megerősödött a tanszék. 1951-ben kezdte meg oktatói munkáját a tanszéken tanársegédként Schmidt Péter, 1952-ben pedig Takács Imre. Takács Imre egyetemi tanár 1966-1971, 1977-1980 és 1990-1991 között volt a tanszék vezetője, 1973-1976 között a Kar dékáni tisztségét is betöltötte. Schmidt Péter egyetemi tanár 1971-1977 és 1980-1990 között vezette a tanszéket, 1980-1983 között pedig a Kar dékánja volt. Ebben az időszakában alakult meg a Bibó István Szakkollégium, amelynek megalakításában, támogatásában meghatározó szerepet játszott. Szerkesztésében jelent az új egyetemi jegyzet (Magyar alkotmányjog, 1973), amely a tételes jog ismertetése mellett már az alkotmányjogi szemléletmód erősítésére és az állampolgári jogokra is nagy hangsúlyt helyezett.[15] 1990-1996 között Schmidt Péter az első Alkotmánybíróság tagja volt.

1966-ban Sári János (a tanszék későbbi professzora, professor emeritusa és az MTA doktora), 1967-től pedig Bajáki Veronika és Fürész Klára (egyetemi docensként a tanszék későbbi vezetője) csatlakozott a tanszékhez. 1976-ban Kukorelli István, 1989-ben pedig Dezső Márta kezdte meg oktatói munkáját a tanszéken, később mindketten professzori kinevezést és tanszékvezetői megbízást kaptak. A tanszék személyi állományának növekedése a kollégák kutatóintézeti hátterének, gyakorlati tapasztalatának is köszönhetően lehetőséget biztosított a korszerű tudományos kutatómunka folytatására, a fokozatos és folyamatos elmozdulásra az államszocialista struktúra leíró szemléletétől a demokratikus képviselet, a korlátozott államhatalom és az alkotmányos alapelvek elemzése irányában. A rendszerváltozás előtti időszakban rövidebb ideig a tanszéken dolgozott Váradi Vilmos, Pokol Béla és Szalay Péter.

A tanszék személyi és tudományos kapacitása az 1989/1990-es rendszerváltozás folyamatában és a demokratikus, jogállami alkotmányos struktúra kialakításában is nagymértékben hasznosult. Kukorelli István (ebben az időszakban a Kar dékánhelyettese) a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások aktív résztvevője volt, csakúgy, mint Somogyvári István, a Kar későbbi címzetes egyetemi tanára. Dezső Márta szakértőként az új, demokratikus választójogi törvények előkészítését segítette. 1995-1998 között Dezső Márta, Kukorelli István és Sári János szakértőként segítették az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő bizottságának munkáját.

1990-TŐL NAPJAINKIG

1990 óta a tanszék Alkotmányi Tanszék néven működik. 1991-1999 között Kukorelli István volt a tanszék vezetője. Ebben az időszakban csatlakozott az oktatói közösséghez Szemerei Péter, aki rövidebb, és Papp Imre, aki hosszabb ideig volt a tanszék oktatója. Erre az időszakra esik a tananyag teljes megújítása: Kukorelli István szerkesztésében jelent meg a tanszék oktatói közössége által jegyzett, a jogászképzésben használt  tankönyv (Alkotmánytan, 1992), amely először foglalta össze részletesen és tárgyalta kritikai, értékelő szemléletben Magyarország rendszerváltozás utáni alkotmányos struktúráját. A később Nívódíjjal is elismert és többször átdolgozott tankönyvet megjelenése után évekig használták más jogi karok is a jogászképzésben. Kukorelli István 1994-1999 között az Országos Választási Bizottság tagja, 1997-től elnöke volt. 1999-ben hatpárti konszenzussal alkotmánybíróvá választották, 2008-ig volt az Alkotmánybíróság tagja. Az MTA doktora, 2011 és 2016 között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának elnöki tisztségét töltötte be, 2000 és 2016 között a Kar Habilitációs Bizottságának, 2014-2022 között pedig a kari Doktori Iskola elnöke volt. A 2013-2016közötti időszakban ismét az Alkotmányjogi Tanszék vezetője volt. Vezetése alatt vált a tanszék valódi, autonóm és aktív szakmai és közösségi műhellyé, e hagyomány a mai napig meghatározó jelentőségű a tanszék életében. 2022 óta professor emeritus.

1999-2006 között Fürész Klára egyetemi docens látta el a tanszékvezetői feladatokat, aki hosszú időn keresztül (1992-2008) dékánhelyettesként a kari vezetés munkájában is aktívan részt vett, továbbá a Fővárosi Választási Bizottság elnökeként is tevékenykedett. Ebben az időszakban jelent meg a jogászképzésben használt, Sári János egyetemi tanár által jegyzett második egyetemi tankönyv (Alapjogok, 2000). Fürész Klára 2010-ben vonult nyugállományba. 2006-2013 között Dezső Márta volt az Alkotmányjogi Tanszék vezetője. Ebben az időszakban kezdődőtt meg az alkotmányjog oktatásának módszertani megújítása, az esetjogi szemléletre, valamint a tételes ismeretek mellett az érvelési, probléma- és jogesetmegoldási készségekre helyezve a hangsúlyt az oktatás és az értékelés során. 2007-ben jelent meg az Alkotmánytanátdolgozott kiadása, 2008-ban pedig az Alapjogok új kiadása, amelyben Sári János mellett társszerzőként Somody Bernadette is közreműködött. Dezső Márta a Kar dékánhelyetteseként (1999-2010) aktív szerepet játszott a Kar nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében és az Erasmus program elindításában. Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a tanszéki kollégák kutatási és publikációs tevékenysége a nemzetközi térben is jelen legyen, továbbá az idegen nyelvű kurzusok rendszeresen jelenjenek meg a tanszék oktatási kínálatában. Dezső Márta 2013 óta professor emerita.

Ezekben az időszakokban Borók György, Kovács Tamás és Rónay Zoltán, később pedig Dojcsák Dalma rövidebb, Chronowski Nóra és Vincze Attila hosszabb ideig voltak a tanszék oktatói. Chronowski Nóra habilitált egyetemi docens 2016-2018 között vezette is az Alkotmányjogi Tanszéket. Később Lukonits Ádám és Szentgáli-Tóth Boldizsár rövidebb ideig a oktatóként, kutatóként dolgoztak a tanszéken.

Az Alkotmányjogi Tanszék főállású és részmunkaidős oktatói jelenleg Bodnár Eszter, Burján Evelin, Gárdos-Orosz Fruzsina, Kollarics Flóra, Lápossy Attila, Mécs János, Milánkovich András, Pásztor Emese, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, Somody Bernadette és Vissy Beatrix, professor emeritaként/emeritusként pedig Dezső Márta Kukorelli István. A tanszék személyi összetétele lehetővé teszi a magas színvonalú oktatást és a nemzetközi mércével is mérhető kutatómunkát, amelyek során a gyakorlati tapaszalatok is nagymértékben hasznosulnak. A tanszéki műhelymunkához aktívan kapcsolódnak a tanszék megbízott, külsős oktatói, saját szakterületük elismert képviselői. A tanszék vezetője 2021 óta Pozsár-Szentmiklósy Zoltán habilitált egyetemi docens, aki korábban a Bibó István Szakkollégium igazgatója (2008-2012), az Országos Választási Bizottság választott tagja (2010-2013) és a hallgatói ügyek rektori biztosa volt az Egyetemen (2013-2018). 2018-ban jelent meg az Alkotmányjogi Tanszék korábbi és jelenlegi oktatói közössége által jegyzett, a jogászképzésben használt új tankönyvcsomag, az Alkotmányos tanok I-II. (Bodnár Eszter és Pozsár-Szentmiklósy Zoltán szerkesztésében), valamint az Alapjogi tanok I-II. (Somody Bernadette szerkesztésében). A tankönyvek (amelyek második kiadása 2021-ben jelent meg) aktívan támogatják a jogászképzésben alkalmazott, esetjogi szemléletű oktatási és értékelési módszert.

A tanszékhez kapcsolódó tudományos diákköri munka az elmúlt évtizedekben folyamatosan aktív és kiemelkedően eredményes volt. Számos elismert elméleti és gyakorlati szakember volt korábban a diákkör aktív tagja, a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri konferenciákon a diákkör tagjai rendszeresen díjazásban részesülnek. A diákkör tagjai aktívan részt vesznek és eredményesen szerepelnek továbbá a hazai és nemzetközi esetmegoldó- és szimulációs, valamint perbedszédmondó versenyeken. A tanszék hagyományosan aktív és elkötelezett más tehetséggondozási formák, különösen a szakkollégiumi munka támogatásában.

A doktori képzés hosszú ideje rendkívül fontos szerepet játszik az Alkotmányjogi Tanszék, mint műhely életében. A doktoranduszok rendszeres kutatásmódszertani támogatást, személyes mentorálást kapnak, aktívan bekapcsolódnak továbbá a tanszéken zajló oktatás- és tudományszervezési, tananyagfejlesztési és oktatási tevékenységbe, valamint a hazai és nemzetközi kutatási programokba. A tanszéki műhely rendszeres szakmai fórumot biztosít a doktori képzéshez kapcsolódó munkák, továbbá a műhely tagjai kutatási eredményeinek megvitatása, értékelése számára.

Az Alkotmányjogi Tanszék oktatói részt vesznek a kari közéletben, továbbá tagjai és tisztségviselői hazai és nemzetközi szakmai szervezeteknek. Vendégoktatóként vagy kutatóként rendszeresen vesznek részt külföldi, elismert felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek munkájában. A műhely tagjai aktív hazai és nemzetközi publikációs,  tudományszervezési tevékenységet folytatnak, részesei továbbá hazai és nemzetközi oktatási, tudományos együttműködéseknek. A tanszék rendszeres befogadóhelye támogatott kutatási projekteknek, hazai és nemzetközi szakmai konferenciák szervezője.

(Kiss Balázs munkájának felhasználásával írta Pozsár-Szentmiklósy Zoltán. Lektorálta Kukorelli István)